Mint ismert, 1945 tavaszán, a front elvonulását követően a gyömrői járásban egy maroknyi kommunista ragadta magához a hatalmat, és mindenféle demokratikus felhatalmazás nélkül, a polgári hivatalnoki réteg ellen érzett gyűlölettel telve gyakorlatilag lefejezték az akkori járási közigazgatást. Több környező településről vittek el és végeztek ki brutális módszerekkel hivatali vezetőket, lelkészeket, földbirtokosokat, így Sülysápról Moóri István tápiósülyi és Pinnyey Lajos tápiósápi főjegyzőket, Pálffy Károly és Eper József irodatiszteket, valamint Schleisz-Bognár József földbirtokost.
Az ünnepség első emlékező beszédét dr. Boross Péter, Magyarország korábbi miniszterelnöke tartotta, aki elismerését fejezte ki Sülysáp vezetése felé, és a történelmi igazságtétel emlékművének nevezte a két főjegyző alakját megjelenítő két szobrot. Hangsúlyozta, hogy az áldozatok története előre jelezte már 1945-ben a magyar történelem egyik legsötétebb korszakának következő eseményeit, amelyekről a mai napig is méltatlanul keveset tud a társadalom, ezért fontos az ilyen emlékhelyek kialakítása, mint a sülysápi.
Horinka László polgármester beszédében elmondta: „ezeknek a borzalmaknak egyetlen célja volt: a tanult emberekkel szembeni gyűlölet felkeltése, a települések közigazgatásának lefejezése, amely megkönnyítette a hatalom megszerzését. Olyan emberek kerültek a helyükre, akik nem voltak alkalmasak arra, hogy a világháború utáni nehéz időkben egy település életét irányítsák.” Végül aláhúzta: „Az egyéb városi fejlesztések, építkezések, tervek mellett időt, pénzt, energiát áldozunk emléküknek is. Erkölcsi kötelességünknek teszünk eleget az emlékhely felavatásával, hiszen nem lehetünk kiegyensúlyozott, tisztességes magyar, sülysápi emberek a szembenézés, a tiszteletadás, az emlékezés nélkül. Sülysápon tiszteljük közös múltunkat, ezért újítottuk meg az elmúlt években az összes emlékművünket, állítunk új kereszteket a régiek helyén, avatunk emléktáblákat régi kastélyaink falán vagy az egykori barakkok helyén, adunk közre a múltat idéző könyveket, és emelünk új emlékműveket, mint legutóbb az 1956-os Fáklyát. Emlékezésünk és őseink munkájának tisztelete közös jövőnk építésének záloga.”
A „Gyertyák” nevű emlékművet és az alkotót, Szórádi Zsigmondot Katus Norbert alpolgármester mutatta be a hallgatóságnak. Az ünnepségen egy vers felolvasásával közreműködött Szücsi Csaba, Cseri Bernát pedig klarinéton adott elő egy csendes darabot, majd Balog Mónika képviselő olvasta fel Moóri István halálának történetét. A leleplezést követően Szegedi László plébános áldotta meg az új emlékművet.
A műsor folyamán felszólalt a mártír főjegyző, Pinnyey Lajos egyik gyermeke, Pinnyey Szilárd is, aki köszönetet mondott az emlékmű felállításáért, az elhurcoltak emlékének őrzéséért. Az eseményen Moóri István ma is élő két, valamint Pinnyey Lajos öt gyermeke is jelen volt.
A megemlékezés végén koszorúzásra került sor, majd minden résztvevő elhelyezhetett egy-egy mécsest a szobroknál.
Az avatáson a több mind 150 résztvevő között jelen volt több szakmai kiválóság is: Prof. dr. Gecsényi Lajos, a Magyar Országos Levéltár nyugalmazott főigazgatója, Sülysáp díszpolgára, dr. Gedai István, a Magyar Nemzeti Múzeum korábbi vezetője, valamint Bihari József, a Pest Megyei Múzeumok egykori főigazgatója, dr. Palasik Mária történész, a gyömrői gyilkosságokat feldolgozó Félelembe zárt múlt című könyv szerzője is.
Katus Norbert
Az emlékmű bemutatása:
„Gyertyák”
A drámai téma plasztikai megjelenítése, szimbólumrendszere illeszkedik a helyszín adottságaihoz, az eddig épített és természeti térelemekhez, pl. a közeli 1956-os Fáklya gondolatiságához, a városi hivatal közelségéhez, valamint az itt található fákhoz.
Ezért a „lélekportrék” az emlékezés gyertyalángjai.
A térkialakítás a mű gondolati tartalmát erősíti. Egy új nyírfát is ültettünk a főjegyzők mellé, mert a nyírfás liget felidézi a mártíromság erdei helyszínét.
A közvetlen környezet burkolata, rajzolata emlékeztet pl. a kor szimbólumára. A torzított, fekete-fehér színű, komor ötágú csillagok egyben jelképezik a kivégzésükkor a földön elterült testeket is, amelyekből gyertyaként világít az utókor számára a mártír főjegyzők lelke.
A gyertya lángjában a főjegyzők eredeti fényképek alapján formált arcképei „lobbannak fel” stilizálva, a láng egész alakjukon keresztül fut fel, az ég felé.
Az eseményekről bővebben például a tapiokultura.hu oldalon olvashat, Basa László írásában.
