„A JÓ VÁNDORT ELTARTJA AZ ÚT”
Kihasználva a hosszú hétvégét, a konyha csapata is kirándult, leugrottunk a Tiszára.
A reggel kicsit hűvösnek indult, de a várakozás öröme mindenkire át ragadt, s igazán sok nevetéssel kezdődött az utazás. Megérkezésünkre férfi szakácsunk pizzát sütött, mely a hűvös időben melengette testünket. Délutáni séta az esőben, cipők beázása, szél tombolása, a Tisza tajtékzása összekovácsolta csapatunkat, sok-sok nevetés, tréfálkozás kíséretében. Ebédünk, fejedelmi saslik, mások talán rablóhúsként emlegetik, mennyei volt a gyomornak, jó kedvünket csak még jobban meghozta a hozzá fogyasztott nedű. Kollégánk remek házigazda volt, és természetesen mi sem fukarkodtunk a dicsérettel. Sütöttünk csokitortát, diós kosarat, kapott egy karton szívmelengetőt, minden szeretetünket is hátra hagytuk.
Egy híres ember azt mondta:
„NEM A MEGÉRKEZÉS A FONTOS, HANEM AZ ODAVEZETŐ ÚT”
Mi az első lépéseket megtettük, s várjuk, hogy mások is megtegyék.
Tisztelettel: a Konyha csapata